A temető hosszú vasrudakból álló kovácsoltvas kapuja fenyegetően magasodott a lány fölé.
A nehéz ajtó kísértetiesen nyikorgott a sarokvasakon, de annyira épp kitárult, hogy egy ember beférhessen rajta.
Lara behúzta a nyakát, majd megszeppenve átsurrant a nyíláson. A temető főútján állt, mely nyílegyenesen vezetett a sírok között. A kapu melletti lámpa halvány fényénél látta, hogy itt-ott keresztutak nyílnak belőle, valamint homályba boruló kisebb ösvények, ahová már nem ért el a világítás. Lara úgy gondolta, itt az ideje bekapcsolni az élő adását, mert már a foga vacogott a rémülettől. Már a sírokat meglátva majdnem kifordult ijedtében a kapun, de hősiesen tartotta magát. - Hallotok? - suttogta a kamerába, mikor látta, hogy kezdenek szállingózni az első nézők. Elindult a temető főútján befelé, ijedten jobbra-balra tekintgetve. - Úristen...ez tényleg kiment! - Nem félsz? - Te bolond vagy? Csak úgy záporoztak a kommentek, és egy percen belül csaknem ötezer nézője lett. - Rendben – írta a korábbi párbaj-ellenfele – látom, tényleg ott vagy. És most kapcsold ki, ahogy megbeszéltük, és egy óra múlva jelentkezz be újra! Akkor megcsináltad a tétet. Lara keserű tekintettel vette tudomásul a dolgot. - Életem legjobb lájvja – morgott magában – sose néztek még ennyien... És ezt is ki kell kapcsolnom… De tudta, hogy ebben állapodtak meg, ezért az ösvényen haladtában már nyúlt is a kikapcsológomb felé, de közben még gyorsan átfutotta az utolsó kommenteket. - Ott van valaki mögötted! - Hallod….menekülj…! - Ez egy szellem, baszki! - Haha... - mondta Lara keserűen, és nagyot sóhajtva kilépett a tiktokból. - Olyan átkot verek rájuk, amiért szivatni akarnak! Méghogy szellem… - fújt egyet, majd fejét csóválva hátrapillantott... És abban a pillanatban kiverte a hideg veríték. Az ösvény közepén, a kijárathoz vezetőt utat elállva, egy fehér leplet viselő, kísértetszerű női alak állt. |