Lara rövid időn belül másodjára érzett olyan fokú rémületet, mint még soha életében.
Az addig visszatartott levegő hosszú, elnyújtott, rémült sikoly formájában távozott a tüdejéből.
- Áááááá…. - Kussolj már – szólalt meg egy prózai hang fölötte, és az alak, aki berántotta a bokrok közé, a szájára tapasztotta a tenyerét. - Lia…? - Lara a döbbenettől azt sem tudta, ébren van vagy álmodik, barátnője hangját hallva maga fölött. - Nem, a karácsonyi manó… - morgott a lány, majd lassan elengedte barátnőjét. Lara lassan felült, és a telefon fényénél meggyőződött róla, hogy nem szellemet lát, nem képzelődik, tényleg Lia barátnője guggol fölötte a sötétben. - Ezt...ezt hogy…? - kérdezte a döbbenettől el-elakadó hangon. - Hogy kerülsz te ide? - Minket már meg sem kérdezel? - hallatszott a sötétből egy hang, majd Lara egyre növekvő döbbenetére egyik fiúhaverja, Attika lépett ki a bokrok közül, mögötte Ákossal, másik haverjukkal. - Nem hagyunk magadra, te bolond – mondta Lia. - Ahogy elfogadtad a tétet, mi is elindultunk ide, mert nem akartuk, hogy bajod essék. Azt terveztük, hogy csendben figyelünk csak, nem is szólunk róla, hogy itt vagyunk, csak hát...másképp alakult. - De hát ez csalás! - hallatszott kissé messzebbről, a sűrű bozótból egy mutáló hang. Mindannyian odakapták a fejüket. Az ágak zörögtek, majd egy vékony, hosszú hajú kamaszfiú bújt elő, mögötte a bokrokból izgatott suttogás hallatszott. - Te meg ki a franc vagy? - kérdezte Lia udvariasan. - Láttuk mi is a párbajt, egy néző vagyok, de – hadarta a gyerek – de ez csalás! Egyedül kellett volna kijönnie! Mi csak azért jöttünk, hogy megnézzük, tényleg megcsinálja-e. - Mi? Hát hányan vagytok? - kérdezte Attika döbbenten. A bokrok közül még három zavart tekintetű fiú bukkant elő. Ránézésre egyikük sem lehetett több tizenkettőnél. - Hát ez szép! - nevetett fel Lara, visszanyerve humorérzékét. - Egyedül a temetőben, mi? Hát a karácsonyi vásárban nincsenek ennyien! A többiek is nevettek. Csak a hirtelen felhangzó, cuppogó léptek zaja vetett véget a vidámságuknak. És az út kanyarulatában megjelenő, lepelbe öltözött kísértetnő, aki egyenesen feléjük tartott. Egyetlen szempillantás alatt tűntek el mindannyian a bokrok alatt. |