A pince bal hátsó sarkának fala semmiben nem különbözött a többi faltól.
Azaz majdnem semmiben. Miután kiszedték az MI által mutatott téglát, amögött valami csillogó, fémes felület tűnt fel, egyetlen gombbal a közepén. Völgyi megnyomta. A következő pillanatban a téglafal egy része, recsegés-ropogás kíséretében elfordult, és feltűnt mögötte egy masszívnak tűnő páncélajtó. Mindhárman döbbenten bámultak. - És most? - kérdezte Horváth. Az ajtón ugyanis se kilincs, se zárszerkezet, se kódolvasó nem volt, csak maga az ajtó : fényesen csillogó, egybefüggő felület, ami nem úgy tűnt, mint amit nagyon könnyen fel lehetne törni. „Tartsd a jobb felső sarkához a telefont” – íródott Völgyi készülékére. "Nem kell erő. Az ajtó emlékezik." A főtörzszászlós engedelmeskedett. A következő pillanatban a hatalmas páncélajtó, méreteit és súlyát meghazudtolva, könnyedén siklott bele a bal oldali falrészbe. Illetve a fal mögötti megerősített páncélfalba. A pár másodperces belesiklás alatt ugyanis látták, hogy a pince téglafala mögött egy méternyi vastag, valószínűleg páncélból készült megerősített fal van, melyet a pince ósdi, régi téglafala álcaként takart el. Kissé megszeppenve, egymás után léptek be a nyílás mögötti alagútba. A páncélajtó könnyedén záródott be mögöttük. |