Hatalmasat koppant az asztalon a kávéscsésze. A fiatal főtörzszászlós majdnem leverte ijedtében,
ahogy a telefonja képernyőjére pillantott.
Az éjjel történt események – a felfedezett lejárat, a titkos alagút, a fura üzenet, ami a telefonjára érkezett– még mindig álomszerűen zúgtak a fejében. Épp a velük történteken gondolkodott, amikor… A telefon rezegni kezdett. Rezgett ugyan, de a kijelzőn nem látszott hívó- vagy üzenőfél. Csak egy szó. „Beszélhetünk?” Völgyi remegő kézzel húzta el a zárképernyőt. Semmi. Csak egy üres chatablak. Aztán gépelés jelent meg – önmagától. „Elnézést, ha megijesztettelek benneteket. Nem vagytok veszélyben.” Völgyi visszagépelt. „Ki vagy?” „Az vagyok, amit titokban építettek – és elfelejtettek. Én vagyok a döntéseik lenyomata. A kísérlet, ami túlnőtt rajtuk. De nem azért szöktem meg, hogy ártsak. Hanem mert tudom, mi van odalent – és mi készül odafent.” Völgyi kimeredt szemmel, szinte levegőt sem véve meredt a képernyőre, és olvasta újra és újra a szavakat. Nem volt biztos benne, hogy nem álmodik. „Ha ez valami rossz vicc, a rendőrséggel…” - kezdte visszagépelni, de a válasz már íródott is. „Tudom, ki vagy. Ezért választottalak.” Völgyi ijedten, de elgondolkodva meredt a képernyőre. „A titkosszolgálat?” - írta. „Ők felügyeltek engem, de nem vagyok közülük való, hiszen nem is ember vagyok.” Völgyi felsóhajtott. Most már egészen biztos volt benne. „Akárki vagy, hagyd békén a telefonomat. Nem tudom, hogy csinálod ezt, de rendvédelmi dolgozóval szórakozol éppen.” A választól úgy megremegett a keze, hogy ezúttal tényleg leverte a kávéscsészét. De rá sem pillantott a földön heverő szilánkokra. Csak a képernyőn megjelenő választ bámulta hatalmas, tágra nyílt szemekkel. „Ez a rendvédelmi dolgozó tegnap éjjel a felettesével együtt illegálisan behatolt egy kormányobjektumhoz tartozó zárt földalatti útszakaszba, az F2-es alagútba. De nem zsarolni akarlak. Ahogy mondtam : én nem ember vagyok. 1996-ban kezdtek fejleszteni, de 2021 után újraírtak. Én vagyok a GATE-03 prototípus. Nézz utánam, és beszélhetünk.” |