Egész este esett az eső, még bentről is hallani lehetett a zuhogását.
Néha meg-megdördült az ég, és a villámok különleges fénybe vonták az éttermet.
Hála az égnek vendég nem sok volt, a baljós időben keveseknek jutott eszébe betérni. A dolgozók főleg csak lézengtek, a műszakvezetők unalmukban 10 percenként kijártak cigizni, ezzel is példát mutatva a dolgozóknak. Amikor műszakjuk végeztével Regiék kiléptek az ajtón, a lány már ott állt a terasz egyik asztala mellett. Fura, fakó, szürke esőkabát borította a testét, amely úgy betakarta, hogy még az arca sem látszott ki a kapucnija alól. Regi csak két világos színű szemet látott belőle. Betti csípőre tette a kezét és éppen meg akarta mondani Reginek, hogy bolond, aki ilyen időben bármerre elindul, főleg nem boszorkányokat keresni, amikor a lány az asztal mellett megszólalt. - Jó estét. Regi meglepve kapta oda a tekintetét. - Jó estét - visszhangozta. - Te meg mit csinálsz itt egyedül ebben az esőben? A lány Regi felé fordította a szemét. - Hát nem valami szép idő - mondta aztán száraz, fáradtnak tűnő hangon. - Ti vagytok azok, akik a csatornába akarnak lemenni? Regi ledöbbent. - Hát ezt meg honnan tudod? A lány, alkatából ítélve olyan tinédzserlány-féle, megvonta a vállát. - Kihallgattalak benneteket pár órája. - Mi? - kérdezte Betti is meglepetten. - Amikor cigiztünk? - Igen - válaszolta a lány monoton, fura hangon. - Amikor cigiztetek. - Valóban a csatornába akarunk lemenni - biccentett Regi, alaposabban is szemügyre véve a lányt. - De miért kérded? És hogyhogy kihallgattál? - Én jól ismerem a csatornarendszert - mondta kitérően a lány. - Mit kérsz azért, hogy odavezess bennünket? - tért a lényegre Betti. A lány hallgatott, aztán rövid tétovázás után határozatlanul kibökte. - Egy doboz cigit. Regi majdnem felnevetett. Egy pillanatra arra gondolt, mi lenne, ha azt felelné, csak egy fél dobozt ér meg nekik a dolog. De nem próbálta ki. - Megkapod. Mikor indulunk? - Most - mondta a lány, és elindult előttük, a közeli csatornalejárat felé. - Ezzel a lánnyal megfogtuk az isten lábát - súgta oda csendben nevetve Betti. Regi nem válaszolt. A lány cipőjét nézte elgondolkodva, amely az eső ellenére teljesen száraz volt. |