Alig egy óra telt el Regina munkakezdése óta, mikor újabb különös dolog történt az étteremben.
A grill hirtelen elnémult. Egy másodperccel később kialudtak a fények. Az egész étterem sötétbe borult. Pár pillanatig senki nem szólt. Aztán egyszerre tört ki a káosz. – Mi a franc van?! – Áramszünet? – A rendeléseim! – Valaki világítson már! A vendégtérből halk nevetés hallatszott. Az egyik üdítőautomatából halk csorgás hallatszott. – Na végre, ingyen narancsdzsúz – röhögte egy srác. - És ráadásul 100%-os! Az irodából kiordított a műszakvezető. - Mi ez? Áramszünet? - Micsoda logikája van, nem hiába ő itt a fonök… - morogta Sanyi, az étterem viccmestere a fogai között. Néhányan halkan felröhögtek, néhányan csak helyeslően bólogattak. Megtehették, a sötétben senki nem látta. – Kuss legyen! – ordította a műszak vezetője. – Megnézem a főkapcsolót. Senki ne nyúljon semmihez! Ezzel eltunt valahová az alagsorba. - Na mi van? Casper lecsapta a biztosítékot? - vigyorgott teli szájjal Sanyi Szandira. Az szigorúan nézett vissza rá. Pár percre rá visszajött az áram. Pár dolgozó segítségével újraindították a gépeket, újra elkezdték gyártani a közben selejtté váló ételek helyére az újakat. - Ezt ki csinálta??? - érkezett meg ordítva a muszakvezeto. - Mit? - kérdezte valaki. - Valamelyikőtök rám zárta kívülről a fagyasztó ajtaját, amíg bent ellenőriztem a termékeket! És ne mondjátok hogy véletlenül csapódott be, mert kívülről el volt torlaszolva teli tálcákkal! Ki volt az??? Hatalmas csend lett a konyhán, senki nem szólalt meg. Mindenki arra gondolt, amit pár másodperc múlva Szandi vékony hangon ki is mondott : - A kísértet… - Ugyan, ne röhögtessetek már! - kiabálta a műszakvezető. - Ez már nem vicc! - Akkor mégis ki lett volna? - kérdezte Regi. - Mindannyian itt voltunk fent, senki nem ment le rajtad kívül. - Mittudomén - válaszolta dühösen a műszakvezető. - De ki fogom deríteni! - Arra befizetek… - morogta Sanyi. - Sanyi - nézett szigorúan a srácra, aztán a többi konyhásra is a muszakvezető - ti most munkaidőben vagytok? - Igen - válaszolták megszeppenve páran. - Akkor dolgozzatok - válaszolta hidegen. Aztán pattogni kezdett a hangja. - A meki és a műszakvezetőtök kritizálása helyett pályára beállni, lejárati időket átcímkézni, a selejtből ami még ehetőnek néz ki, tegyétek az újak közé! Ha a kezetek is úgy járna, mint a szátok, már rég felhoztatok volna két tálca zsemlét azóta a raktárból! - Na jó, akármi volt is, én egyedül az alagsorba le nem megyek - mondta Szandi. - Nem is kell egyedül…sőt egyelore mással sem - válaszolta kissé lehiggadva a muszakvezető. - Alaposan körül fogunk nézni odalent, de nem most. Most gyerünk, munkára mindenki, mert úszunk! |