A póráz másik végén

7. fejezet

    Azt hitte, a férfi megfojtja, de mikor már levegőért kapkodott, az levette róla a pórázt, és visszalökte a szoba közepére.

Kegyetlen mosollyal nézte, az ajtónak dőlve.

- Ugye nem hitted, hogy ilyen egyszerű lesz? - kérdezte gúnyosan, majd lépett egyet a lány felé.

Azt várta, hogy az majd rémülten néz vissza rá, és elkezd hátrálni, de Alexa ehelyett...

...lassan mosolyra húzta a száját.

A férfi mögött megnyikorduló ajtó és az ütés hangja szinte összemosódott. A meglepett férfi akkora pofont kapott, hogy szó szerint a fal adta a másikat. Néhány fogától megszabadulva, felrepedt állal rogyott össze a fal tövében.

- Néha a legegyszerűbb dolgok a leghatásosabbak – mondta röviden, de bölcsen a pincehelyiségbe hatalmas pofonnal benyitó férfi.

- Csaba… - mosolygott Alexa a markáns arcú, hatalmas termetű alakra.

- Az hát – mosolygott vissza régi barátja, az izmos, agyontetovált ex-kommandós. - Mást vártál netán?

- Darius … - sóhajtotta Alexa aggódva.

- Itt van ő is – mondta a kommandós, miközben talpra segítette a lányt. - Szerinted ki vezetett ide? De ha őt engedem be elsőnek, tuti kinyírja.

Aztán újra a vérző szájú, tántorogva felállni próbáló férfi felé fordult.

Szeme összeszűkült.

- Te pedig, kisfiam – mondta komoran a férfira nézve, lassan közelítve hozzá –, imádkozz, hogy minél gyorsabban kiérjen a rendőrség. Ja, és a mentők is. Rájuk sokkal nagyobb szükséged lesz.

Azzal kinyitotta a pinceajtót.

A férfi, mikor meglátta az ajtón berontó, vadul morgó kutyát, összepisilte magát.

Darius egy pillanat alatt rajta volt.

A távolból szirénák zúgása hallatszott.

Előző fejezet         Következő fejezet