Az este végén Alexa fáradtan eresztette be Dariust a kocsiba.
Miután elköszönt a többiektől, és elindult az autó felé, elgondolkodott rajta, hogy legközelebb se lenne rossz egy ilyen este. Darius kissé fáradtan, de boldogan követte, csak az egyik fánál állt meg szaglászni egy kicsit, aztán morgott egy rövidet. - Bármi is az, most hagyd – intett neki Alexa, és a kutya kis tétovázás után megindult utána. Most, ahogy elnézte a kocsi ablaka mögött boldogan lihegő állatot, Alexa az első ajtót kinyitva úgy gondolta, az autós kalandot leszámítva ez egy elég szép nap volt. Ekkor hallotta meg a hangot. Mintha nem olyan messziről egy kiskutya vinnyogott volna. Körülnézett. Újabb vinnyogás. A hang a lakatlannak tűnő ház pinceablaka felől jött. Valakinek elszökött a kutyája…? - gondolta Alexa, és aggódva közelebb lépett. Újabb vinnyogás, most már egyértelműen a pincéből. A lány pár gyors lépéssel a tárva-nyitva lévő pinceablakhoz lépett, leguggolt, és szemét árnyékolva benézett a sötétségbe. Darius fenyegető hangon felmordult a kocsiban, de már késő volt. Egy rongy csapódott Alexa arcához, és a kocsi, a kutya, az utca, minden elsötétült. |