– Én már hallottam erről. – Roland épp egy rozsdás tetőt mászott meg, amikor visszaszólt.
– Az OPNI-ról. Állítólag volt egy kísérleti blokk, amit eltüntettek. Még a bontás előtt. A papírok szerint nem is létezett. És volt még valami orvos... aki eltűnt.
De ez tipikus városi legenda, nem?
– Ja, de azok is valahonnan indulnak. A régi, Andrássy úti MÁV-székházban voltak, hogy még egy utolsó látogatást tegyenek a felújítás megkezdése előtt, és utánajárjanak a legendának, miszerint az épületet egykor alagút kötötte össze a Nyugati pályaudvarral. Társuk, Márk már egy ideje a pincében volt, és most épp onnan jött vissza nyakig koszosan. - Itt nincs alagút – sóhajtotta. - Ha volt is valaha, eltüntették. De szerintem nem igaz ez a legenda. – És ez? – kérdezte Zsófi. – Elővette a telefonját, és újra előhívta a képernyőmentést a posztról. Már nem találta az oldalon. De a képernyőjén még ott volt. – Ez kamu – morogta Márk, és odébbtolta a telefont. – Már megint egy barlangrajz, amit Paintben csináltak. – Szerintem ez nem Paint – szólt közbe Roland csendesen. A hangja bizonytalan volt, mégis elgondolkodó. – Valami furcsaságot én is éreztem ott. Ez olyan, mint amikor a régi helyeken érzed, hogy... van ott még valami. – Ja, penész. – Márk megforgatta a szemét. – Hé, várjatok. Fölösleges vitatkozni. Csak egy módon deríthetjük ki. - Végül is… - csillant fel Márk szeme. - Akkor megvan a jövő heti program is. Na gyere – intett Rolandnak. - Nézzük meg még egyszer azt a pincét… Zsófi leült az egyik bunkerszellőzőre, és felpillantott az égre. A csillagokat nézte, de fejben már nem ott volt. A jövő hetet tervezgette. |