- Haljál éhen… - legyintett Lara válaszul a kommentelőnek, aki azt írta, nem küld ajándékot nőnapra,
inkább eszik egy jót a mekiben.
- Na most srácok, nem tudlak magammal vinni titeket, mert tiltott helyre megyek, paranormális cuccok után kutatni. De este jövök! - Miii? - Már megint…? - Ott, a westendben, ott milyen paradolog lehet? Záporoztak a kommentek, ám Lara csúfondárosan kinyújtotta a nyelvét, kinyomta az élőt, és óvatosan becsukta maga mögött a Westend egyik szervizfolyosójának ajtaját. Ijesztő lett a csönd. Ahogy az ajtó becsukódott, a bevásárlóközpont megszokott, mindennapi zaja eltűnt, és csak lépéseinek halk koppanása visszhangzott az üres folyosón. - Ez még nappal is félelmetes… - borzongott össze Lara, óvatosan maga mögé pillantgatva, ahogy haladt előre a szűk, elhagyatott, félhomályos folyosón. - Mi lesz itt még éjjel…?! Kezdte bánni, hogy igent mondott a felkérésre. Pár napja többen is megkeresték ugyanis, hogy mivel ő „jártas a paranormális dolgokban”, valamint „olyan jól helytállt múltkor a temetőben”, segítsen már kideríteni, mi folyik éjszaka a Westendben. A bevásárlóközpontban dolgozók közül ugyanis többen is fura, ijesztő dolgokról számoltak be. Az egyik éjszakai takarítónő megesküdött rá, hogy valaki követte a zárt szervizfolyosón. A kamerafelvételeket visszanézve láttak is valami fura, imbolygó árnyat, ám a folyosóra senki nem lépett be a nőn kívül, és amikor átvizsgálták a területet, nem találtak senkit. A karbantartók ijesztő nyögéseket, kaparászást hallottak az egyik raktárból, ami, mint később kiderült, belülről volt bezárva, de amikor kinyitották és felkapcsolták a villanyt, mégsem találtak odabent senkit. Az éjszakás őr pedig majdnem szívbajt kapott, amikor fárasztó járőrözése során az egyik kirakatban megmozdult valami, majd a próbababa nekidőlt az üvegnek, és a természet törvényeit meghazudtoló módon visszaállt a helyére. A kamerák pont abban a pillanatban hibásodtak meg pár másodpercre, így a felvétel csak zavaros csíkokat mutatott. Miután Larának már népes követőtábora volt, és sokan a temetős kalandjáról ismerték, sokan írtak neki, hogy nézze már meg a westendes dolgokat, így úgy döntött, legalább nappal megszemléli a helyet. - Hát sok jót nem ígér… - mondta halkan, fojtottan a telefonba, mikor haverja, Attika végre felvette. - Van olyan félelmetes, mint az a temető... és éjjel még rosszabb lehet – borzongott össze. - Nyugi, mi is ott leszünk! - nyugtatta a srác. - No para, csak a Lara! Kilenckor tali! |